Egy középiskolás lánnyal beszélgettünk a szabadidejérôl, hogy mennyire nincs..

35 órája van egy héten ami majdnem annyi mint egy 8 órás mûszak.
Én pont abba a korosztályba tartozok akiknél bevezették az új törvényeket, emlékszem fájó szívvel néztem hogy az elôttünk lévô osztálynak a legtöbb talán 6 óra volt nagyon max 7, de erre nem fogadnék, viszont gyakran csak 5 órájuk volt.   

Nekünk már a 7-8 óra volt a normális. Sajnos a sok óra alatt arról nem tanultunk, hogy hogyan kell pihenni és kikapcsolódni ami egyébként egy fontos dolog lenne az életünkben. Mert hogy a gépek is elfáradnak egy idô után és tönkremennek, nem 100%-on üzemeltetik ôket és elvégzik a karbantartásokat, hogy ne rottyanjonak meg idô elôtt. Mi emberek úgy érzem sokan, keményen gépként dolgozunk csak elfelejtünk megpihenni és karbantartani magunkat.

A lány akivel beszéltem a hétvégéit is tanulásra szánja mivel a célja, hogy jó jegyeket szerezzen. Így viszont már az a hétvége amit elképzelünk csak egy fogalom marad, és nem igazi szabadnap.  

Idônként érdemes külsôs szemszögbôl megvizsgálni az eddigi életünket. 

Egyre többen foglakoznak a kiégés témájával, és azzal hogy mennyire fontos lenne a pihenés a szabadnap. 

A szabadnap, szerintem attól szabad ha egy teljesen más tevékenységet csinálsz mint a hét 5 napján. Hanem olyat csinálsz ami feltölt téged. JA és az már nem minôségi szabadnap, ha mondjuk a munkahelyeden agyalsz vagy az iskolán. Legalább egy nap (ha nem 2) lehessen már amikor szabadok lehetünk és megengedhetjük magunkanak, hogy a gondolat morzsája se fogalmazódik meg bennünk azzal kapcsolatban amit a héten végzünk. 

Szóval szegény gyerekek majdnem annyit járnak iskolába mint amennyit mi dolgozunk. Sokan utaznak mint mi, napi 1 órákat ôk is ingáznak. Ha mindent összeadunk nem sok szabad idô marad. Ráadásul nekik még van vagy 10 de lehet több tantárgyuk is amikre még tanulni is érdemes lenne, persze csak miután kellôn elfáradnak az iskolában. Abban is biztos vagyok, hogy sokan kevesebbet alszanak mint amennyit a szervezetük igényelne, ami kimerüléshez vezet. Így idôvel romlani fog a teljesítményük. 

És arról még nem is beszéltünk, hogy azért tanár és tanár közt is sok különbség van, míg az egyik tanárnál imádják a matekot és a tanítót is, addig ugyan ezek a gyerekek egy másik ember kezében elszükünek és nem ragyognak többé, csak egy kényelmetlen óra lesz az életükben, és sajnos elôfordul, hogy remegô izzadó kézzel oldanak meg egy feladatot a táblánál miközben a tanár túlzott szigorral örli porrá a gyermek önbecsülését és alázza meg az egész osztály elôtt hülyeként tekintve mert nem érti az anyagot, úgy hogy mindenki helyett ô állja a sarat, közben mindenki csendben kuksol, és nem áll ki szegény gyermekért, hogy tanárnô bocsánat de mi sem értjük a feladatot. Sajnos ez egy pár hete megtörtént valós eset, és a hab a tortára hogy egy diszlexiás nehézségekkel küszködôt hoznak igen nehéz helyzetbe, aki egyébként a magánéletben hatalmas bátorsággal feszegeti a határait és küzd le olyan dolgokat amik félelmetesek számára. Csak ha az iskolában ilyenek történnek az nem fogja elôrébb vinni a fejlôdésben. 

Visszatérve az idô menedzseléshez.

Bele lehet kötni, hogy miért nem mennek korábban aludni és gazdálkodnak jobban az idejükkel. Viszont ez felnôttek közt is ritka, hogy valaki igazán ki tudja használni az idejét és elmodhassa, hogy poduktív életet él. Én ismerem az idô managament jelentését, tudom az érzést milyen naplóban vezetni, hogy melyik órában mit csinálok, (nehéz feladat, és még nehezebb hosszú távon csinálni).
Azonban mindneki megnyugodhat hogy nem az iskolában tanultam ezekrôl. Azzal senki sem foglalkozik, hogy amúgy sziasztok gyerekek, meséljetek arról ti hogyan szervezitek a napjaitokat, mennyi idôtök marad egy nap ha kivonjuk a sulit és az utazást, a reggeli készülôdést. Hogyan gazdálkodtok a maradék idôvel mennyit szántok tanulásra, evésre, hobbira, barátokra, családra, alvásra. Tudtok -e minôségi életet élni ami mondjuk azon alapul mindig van elegendô energiátok és fel tudtok töltôdni, a suliban jól tudtok teljesíteni, marad idôtök más emberekkel idôt tölteni, és kipróbálni új dolgokat, vagy fejlôdni a hobbitokban. 

Komoly feladat ezeket megszervezni, persze emellett jól teljesíteni és szállítani az ötösöket.  Ezeket a képességeket, hogy egy hatékony rendszerben tudjuk élni az életünket az iskolán kívül nagyon jól el lehet sajátítani. Ha valaki kutatja hogyan tud produktívabban élni, hogyan tud sikeressé válni, gyorsabban hatékonyabban tanulni stb.. Viszont még mindig fiatalokról beszélünk akik közül szerintem kevés az ki produktivitással kapcsolatos videókat nézeget a TikTok-on, vagy hogy hogyan tud jobb önmagává válni. 

Látjuk hogy az iskola nagy nagy megterhelés, hosszú éveken át tart és nem sok idô marad arra hogy élvezni lehessen az életet, fôleg ha valaki tényleg odateszi magát és a tanulás terén kihozza amit csak lehet.

Kikerülünk az életbe úgy, hogy foggalmunk sincs arról hogyan kell egy kiegyensúlyozott életet élni, vagy hogy közeledtünk volna ahhoz amibe igazán jók vagyunk amit igazán jól tudunk csinálni. Esetleg csak tudnánk ,hogy hogyan töltôdjünk fel, szerintem ideje ezzel a témával is foglalkozni mert én nem vagyok abban biztos hogy a digitális termékek használata feltölt minket, azonban sokkal inkább hozzájárul a kimerüléshez, és valljuk be hány napot töltünk el egy évben úgy, hogy ne használnánk valamilyen eszközt. 

Érdekes ez az egész, az iskolában tanítanak valamit, de igazából saját magadra vagy utalva és minden mást, az apró részleteket amiktôl jó lesz az élet magunktól kell megtanulnunk. 

Viszont, hogy jót is keressünk az is lehet, minden jó úgy ahogy van és ezek faragnak majd belôlünk embert. Itt van nekünk az internet, ami tele van mindenféle okossággal. Ha van egy problémád rákeresel, valószínûleg találsz is valamit mellé keresel kavasltokat ezután elegendô munkával, szorgalommal megoldható. Amit már sokan mások is elmondtak: körülményeket akárhogy is akarjuk nem fogjuk tudni megváltoztatni, de alkalmazkodni tudunk és meg tudjuk keresni a kiskapukat amikkel a legjobban a saját magunkra szabhatjuk az életet.

Lehetséges, túl sokat várunk az iskolától és ameddig ôrlôdünk addig a válaszok ott lapulnak a zsebünkben, vagy épp a könyvtárban lehet elég lenne ha csak felütnénk néhány könyvet, mert valószínûleg nagyon kevés probléma van a világon amire ne irtak volna legalább egy irományt.   

Csak lássuk meg ha probléma van, derítsük ki mi az, és keressünk megoldást, mindezt persze elveszve az élet sûrû labirintusában egy nyugodt levegôvételért kapkodva.