Te is gondolkozol a Brand építésen? 

Ha igen a tartalomgyártás nehezen lesz elkerülhetô.
Sokan vágyunk arra, hogy alkossunk valami sajátot amivel kiérdemeljük az emberek bizalmát egyben támogatását, amivel anyagilag kisegítenek minket. Ehhez viszont kockázat vállaláson át vezet az út, ami nagy bátorságra utal. Hisz állást foglalunk egy vélemény mellett amit megosztunk a nagy világgal. 

A folyamat elején sok nehézséggel szembesülünk. Milyen tartalmat készítsünk? Egyáltalán hol is kezdjük? Szerintem ebben az esetben nagy segítségünkre lehet, ha lekapcsolódunk a világról és idôt töltünk saját magunkkal, a gondolatainkkal. Egyszerûen csak nem csinálunk semmit. Az elektronikai eszközök mind zajt bocsájtanak ki és lefoglalnak minket, úgy hogy valójában semmilyen különösebb tevékenységet sem végzünk csak pörgetünk az ujjainkkal. 

Amikor elkezdünk magunkkal lenni, igazi kihívásnak és nehézségnek fogjuk érezni. De miután megszokjuk, jönni fognak a gondolatok, hogy mihez is lenne kedvünk. 

Amikor én ezt elsô alkalommal kezdtem próbálgatni ezt a gyarkolatot, kiültem a természetbe. Az elsô legizgalmasabb tekékenységem az volt, hogy néztem ahogy a hangyák szorgalmasan munkálkodnak a lábam alatt.  Majd az idô teltével kedvet kaptam az íráshoz. Le is írtam 100 álmomat. Ennek a hatására kezdtem el a blogolást. 

Na de visszakanyarodva. Miután elkészül amit megosztanánk a világgal, jön egy újabb nehézség. Rákattintani a megosztás gombra.

Sokaknak ez mintha a vérében lenne, hogy megoszt bármit. Viszont sokan vagyunk akiknek pár dolog lepörög a szemünk elôtt. Valószínûleg ez a korábbi tapasztalatainkból ered. 

Lehet, hogy az elején kellôen motiváltak vagyunk. Azt érezzük most gyökeresen megváltoztatjuk az életünk, és az elsô vagy az elsô pár bejegyzésünk könnyedén megosztjuk. Viszont ha ez a jó érzés elszáll a félelmek visszatérnek. 

• Talán ismerünk olyanokat akik fájdalmat okoztak nekünk, és ôk is látnák a bejegyzéseinket. 
  
• Talán nem tartjuk magunkat érdemesnek arra, hogy posztoljunk. 
  
• Talán látjuk, hogy másoknak milyen jól megy, vállalkozásuk van, meg van a diplomájuk, anyagilag rendben vannak, utazgatnak mindenféle csodás helyre,  nekünk pedig ötletünk sincs mihez kezdjünk.
• Talán ha van egy ötletünk, félünk hogy nem vagyunk elég okosak. 
• Talán félünk mások gondolatától, véleményétôl.
  
• Talán még gyerekkorunkban letörték bennünk, hogy ki merjünk állni és elmondjuk a véleményünket. Vagy épp kínos helyzetbe kerültünk emiatt. 
  
• Talán nem kaptunk elegendő támogatást, motiválást, biztatást. 
• Talán sokszor elôfordult, hogy rosszul éreztük magunk egy társaságban ahol féltünk megszólalni nehogy butaságot mondjunk. Valószínûleg a közösségi médiában is ezek az emberek vesznek körül, így ott talán még jobban félünk kinyílvánítani a gondolataink.
  
• Talán attól is félünk, hogy még több ilyen ember talál meg minket. 

És megannyi, és megannyi.. 

Ôrület, másokon agyalunk, és visszafogjuk magunkat az életben, mert hajlamosak vagyunk olyanokon agyalni akik fájdalmat váltottak ki belôlünk. Ezek az emberek egy másodperc erejéig sem lehetnének a gondolatainkban, nem hogy tartós idôn keresztül. 

De mégis megtesszük. Én is ugyan úgy nap mint map megteszem ezt. Ha tudnám a megoldást akkor nyomtatott betûkkel kiírnám mindenhova, hogy akinek szüksége van rá megtalálja. 

 Viszont valamit ideje kezdenünk ezzel, mert kifogyunk az életbôl, ha csak eltévedve kallódunk a gondolatainkban. Ha tudnánk ôket irányítani, akkor talán megoldódna minden. 

Akik miatt félünk belekezdeni valami újba, róluk nem igazán mondható el, hogy keményen dolgoznának egy ügyön, vagy szeretnének pozitív hatással lenni mások életére.

Mindenki aki az önmegvalósítás útján van, szerintem egy elképesztô menô dolgot csinál. Biztos vannak emberek a világban akik csodálkozva tekintenének ránk, hogy haver ez hihetetlenül menô amit csinálunk. Lehet, hogy alábecsüljük magunkat, viszont az is lehet hogy amit épp megosztanánk azzal tudnánk segíteni valaki másnak, aki löketet kapna, hogy ô is megvalósítsa a gondolatait. 

Az is elképzelhetô, hogy a megoldás ott van bennünk.

• Szerintem segíthet, ha elgondolkodunk magunkban, milyen emlék okozhatja a félelmeinket. 
  
• Ha rendszeresen idôt töltünk el magunkkal és a gondolatainkkal, elektronikai eszközök nélkül, 1 órát mondjuk.
  
• Ha környezetet váltunk. Akár új helyre költözünk, új barátokat szerzünk. 
  
• Ha elutazunk egyedül és kilépünk a komfortzónánkból. 
• Kikapcsolódunk, egy jó zenét meghallgatunk és táncra perdülünk. 

Nagyon nehéz dolog ez. Viszont belegondolni, hogy nem lehetünk azok akik lenni szeretnénk azért mert másokon gondolkodunk az még rosszabb.

Érdekes, hogy mintha a világ mindenkit aki jó hatást tudna gyakorolni, valamilyen formában megpróbál visszafogni. Van valaki aki keresztbetesz, majd eltûnik. Viszont a fejünben ott marad és valóságosként vetül ki minden egyes nap továbbra is, így el sem tûnik az illetô. Ez luxus, és túl jófejek vagyunk, hogy idôt pocsékoljunk ilyen gondolatokra. 

Van akinek sikerül megküzdenie ezzel, folyamtosan tevékenykedik és megváltozik minden körülötte. Viszont sajnos olyan is van aki beragad ebbe az örök körforgásba. 

Én hiszem, hogy mi képesekvagyunk..! 
Mi legyôzzük ezeket a gondolatokat, és felszabadultan, boldogan, energiával telten kezdünk el élni. A támogató emberek pedig csak beözönlenek az életünkbe, mert keressük egymást, és meg is találjuk! 

Pár link ami a segíthet: